ÖSSZEGZÉSEM A FÖLDÖNKÍVÜLIEKRŐL SZÓLÓ ÉLMÉNYEIMRŐL ÉS VÉLEMÉNYEMRŐL

 
Természetesen meg is festettem azt a csodát, amit én láttam a gyerekeimmel, olyan volt, mint egy éjjel felkelő NAP az égen, mikor éppen telihold volt, íme:
 
 
  A fénylények, akik ezzel érkeztek, így úsztak egyedi fénylényként a fényben
  (nem lehet 2 D-ben ábrázolni, de megpróbáltam):
 
 

  Azt tapasztalom, hogy még sokan vannak, akik nem gondolkodtak el azon, hogy vajon a Bibliában és az összes vallásban és szent írásban emlegetett angyalok, szeráfok, nefilimek, óriások, fáraók és magas rangú papok, buddhák  és messiások kik voltak valójában, honnan jöttek és miért segítették minden időkben az emberiséget. 
Vajon miért van az, hogy ugyanazokat a lényeket, akiket több ezer éven keresztül az emberek isteneknek, angyaloknak neveztek, ma egyszerűen földönkívüli lényeknek titulálnak?

   Nem ők változtak, az emberiség lett bölcsebb, s ezt sokkal jobban kellene értékelni, mint teszik a legtöbben. Az embernek tágult a látóköre, s emelkedett magasabb tudatszintre!
   Magamból kiindulva azt is megértem, hogy amíg egy embernek nincs saját tapasztalata valamiben, addig nem érti, nem is érdekli egy bizonyos téma, mert én is csak azután kezdtem könyveket keresni és ismereteket szerezni a "természetfelettinek" nevezett dolgokról, miután "véletlenszerűen" néhány élményben volt részem.
   Akkor kezdődött, amikor egy életmentő műtétem közben kiléptem a testemből (milyen szép a magyar nyelv, ha jobban figyelünk, őrzi a teremtés bölcsességét, azt mondja, hogy "testem" van, s nem a testnek van szelleme), és teljes tudatossággal léteztem tovább, lelki békében figyelve, hogy mi történik a testtel, amiről tudtam, hogy az enyém. Mikor elhárult a probléma, ami adódott, konkrétan ezt gondolva, hogy "vissza megyek na, hogy ne izguljatok tovább", elfoglaltam újra a testemet. Alig vártam, hogy elmesélhessem az orvosomnak mindazt, amit ekkor láttam, hallottam, éreztem, s az volt a legnagyobb meglepetés, hogy ő elhitte amit mondok, s mások hasonló élményeiről kezdett mesélni nekem. A legelismertebb professzor volt a városunkban, s neki sem volt tudományos magyarázata az ilyen beszámolókra.

   Ezek után, tudományos válaszokat keresve, elmerültem kicsit a biológiába, az agykutatás legutolsó eredményei felöl is szereztem néhány információt (véletlenül - ugye, éppen egy agykutató fia kezdett udvarolni nekem), de mikor meggyőződtem, hogy e téren még gyerekcipőben jár a tudomány, akkor ahhoz fordultam, aki ezt a csodálatos emberi lényt megteremtette.

   Hónapokon át csendet teremtve magamban, kiültem az erkélyemre és a csillagok rengetegében gyönyörködve, kértem e csodálatos világ Teremtőjét, hogy adjon nekem magyarázatot, segítsen megértenem, hogy ki is vagyok én, honnan és miért jöttem e világba, s mi lesz velem halálom után? Ha teremtett lények vagyunk, akkor a Teremtőnk nagyon magas szintű bölcsességgel rendelkezik, s pontosan tudja milyen képességekkel ruházott fel minket, sőt azt is látja, hogy én mire jutottam eddig életemben. Ezért arra kértem, adjon nekem bölcsességet a megértéshez, vagy olyan módon közölje velem a választ, hogy azt én is felfoghassam, így egyszerű emberként. Előtte, minél többet olvastam, tanultam a világunkról és minél több időt töltöttem a természet megfigyelésével, annál biztosabb voltam abban, hogy mindez nem lehet véletlen összerendeződés eredménye, ez igenis egy nagyon intelligens és bölcs Teremtő alkotása! Az eredményből kiderült, hogy ez a meggyőződésem alapján kialakult hitem vagy életfilozófiám elég volt, hogy a Teremtő válaszra méltasson. Egyik este, csend meditációm alatt, amikor tudatomat arra összpontosítottam, hogy készen álljak a Teremtő válaszát befogadni, megérteni, megtörtént a csoda. Tiszta, kellemes férfi hang szólalt meg egyenesen a fejemben, (ugye azt már mindenki tudja, hogy nem a fülünk értelmezi a hangokat, az csak elszállítja az agyhoz), amiről minden kétséget kizáróan tudtam, hogy a Teremtő válasza szívből fakadó kérdéseimre. Ezt mondta: „van egy könyv a szobádban, amit ti Bibliának neveztek, abban sok kérdésedre választ kapsz”. Azon nyomban kezembe vettem a Bibliát és gondolatban arra kértem, hogy vezesse kezeimet, hogy ott nyissam ki, amit a legfontosabbnak gondol most számomra. Még ma is beleborzongok, ha csak rágondolok arra, amit éreztem e sorokat olvasva, miután az agykutatóktól sem kaptam semmilyen választ testen kívüli élményemre:

   „Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az emberek elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja mindazt a dolgot, amit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig”. (Prédikátor 3:11) Könnyeimet most is nehéz visszatartanom, annyira sokkolt ez a mondat. Egyből megértettem ki vagyok, és miért nem használja az ember a már meglévő agyának teljes képességét, amire teremtve van.

   Tovább olvastam és az idő fogalmára is választ kaptam:” Ami most történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, ami elmúlt”. (Prédikátor 3:15)

Gondoljunk csak a Földön lévő víz körforgására. Ezért hasonlítják a nagy tanítók az időt egy folyamhoz.

   Ennyit elég tudni ezekről, s ahogy fejlődik tudatosságunk, úgy fog egyre jobban kibontakozni előttünk a valóság, s annak megértése.

   De a legnagyobb bölcsesség még csak ezután tárult szemeim elé,  mert nem bírtam abbahagyni a kíváncsiskodást,  s újabb fejezet olvasásába kezdtem:  „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak./  Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak, ideje az ültetésnek, és ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett./  Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak, ideje a rontásnak és ideje az építésnek./  Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek, ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek./ Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének, ideje az ölelgetésnek, és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak./ Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek, ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak./ Ideje van a  szakgatásnak és ideje a megvarrásnak, ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak./ Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek, ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.”(Prédikátor 3:1-8)

 

   Ezek után nekem már senki nem mondhatta, hogy a Biblia hamis, vagy rossz a fordítás meg egyebek. Nekem ez a Biblia, így ahogy van (Károli Gáspár fordításban van meg), ezekkel a versekkel és később a teljes áttanulmányozásával, megváltoztatta az életemet. Értelmet adott neki és reményt. Reményt abban, hogy a halálunkkor, csak a test hal meg, a tudatos ÉN tovább létezik, s amíg ebben a létformában nyilvánulok meg az alatt a Teremtő sugallatait követve, örömökben, egészségben, lelki békében van részem, s ami a legfontosabb Teremtőm szeretetében.  

    Ma már azt is tudom, hogy azért volt fontos, hogy a Bibliát átolvassam, hogy ne érjen meglepetésként és ne essek pánikba, amikor olyan beavatásokban fog részesíteni, amelyekben megismerteti velem, hogy ki vagyok, honnan jöttem és mi a küldetésem ebben a testi életemben.

    Van egy bibliavers, amiben Jézus így szól a tanítványaihoz: „Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek./ Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.” (János ev.14:20-21)

   De ez még nem elég, azt is mondja Jézus, hogy:”Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.”(János ev.14:26)

   Tehát nem vagyok egyedül, nem csak velem történt és fog történni hasonló, de mindenkivel, aki szívből fordul hasonló kérdéseivel a Teremtő Istenhez.

   Hogy melyik az a nap, amikor ezt megteszi minden őt szeretővel? Pontosan az, amikor minden gondolatoddal és cselekedeteddel bizonyítod, hogy az életedben az első és legfontosabb a Teremtőd szeretete, s azt hagyod kibontakozni életed minden pillanatában.

   Ez van összefoglalva a nagyparancsolatban, amit Jézus ajánlott az őt követőknek:

 „Jézus pedig felel néki: Halljad Izráel: Az ÚR, a mi Istenünk egy ÚR./ Szeressed azért az URAT, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat./ A második pedig, hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”(Márk ev.12:29-31)

   Telt múlt az idő, s amikor eljött az „ideje”, átéltem életem legcsodálatosabb pillanatát, teljesen éber és tudatos állapotban, az ÚR, az én drága jó Teremtőm, arra méltatott, hogy  kijelentette magát nekem. Nyitott szemmel egy ima után, teljesen éber állapotomban egy csodálatos isteni kinyilatkoztatásban volt részem. Aranyszínű fényáradat közepette még meg is szólalt és megígérte, hogy küldetésem nem lesz teher, amíg csak élek irányítani fogja minden léptemet. Hosszabban mindent leírtam a Világvége Világbéke című könyvemben (a honlapomon ingyen olvasható).

   De még ez is csak a kezdet volt. Minél többet értettem meg a világról és a teremtésről, annál inkább szerettem volna tudni, hogy miért vagyok annyira más gondolkodású ember, mint a többiek? Miért erősebb az igazságérzetem, a felelősség tudatom, a meggyőződésem az igaz barátságról és igaz szerelemről, mint másoknak? Miért fáj nekem annyira a Föld és az egész élővilág sorsa? Amióta hallottam az atombombáról, az életemet adnám és bármit megtennék, hogy soha többé ne használja senki e Földön. Éreztem, vagy talán emlékeztem, hogy ez mindig és mindenhol a pusztulásba vezet. Elkezdtem gyakorolni a théta állapotot, hogy képes legyek emlékezni, s jobban megérteni azt, aki vagyok, és amiért vagyok e Földön.

   Ennek is eljött az ideje és a következő „természetfelettinek” nevezett élményben volt részem, 2 gyermekemmel együtt.

   Ekkor értettem meg, hogy miért kellett előbb a Biblia tanulmányozásával kezdenem a tanulást, s hogy miért hatott rám olyan mélyen, amikor a Bibliában Ezékiel szekeréről olvastam, vagy miért gondoltam arra, hogy ha ez ma történne, minek nevezném, amikor Máriának megjelenik Gábriel arkangyal és beszél hozzá?

   Íme, néhány idézet: Ezékiel próféta könyvéből, az első 4 vers:

”Az ÚR dicsőségének megjelenése a Kérubokon/ 1. És lőn a harmincadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén, mikor én a foglyok közt a Kébár  folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat./4.És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, amely körül fényesség vala, közepéből mintha izzó érc látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből./5. És belőle négy lelkes állat formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjok: ember formájok vala./6. És mindeniknek négy orcája vala, és négy szárnya mindeniköjöknek.7.És lábaik egyenes lábak, és a lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított érc  színe./8. Továbbá emberi kezek valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyőjüknek orcái és szárnyai.…./ 26.És a mennyezeten felül, amely fejök fölött vala, látszék mint valami zafirkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül./ 27.És látám izzó ércként ragyogni, amelyet mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé, és derekának alakjától fogva és  lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte./28. Mint amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az ÚR dicsőségének formája, és látám, és orcámra esém, és hallám egy szólónak szavát.” 2.rész 1: „És monda nékem: Embernek fia! állj lábadra, és szólok veled./2. És lélek jöve én belém, amint szóla, és állata engem lábaimra, és hallám azt, aki szól vala nékem.” (a folytatást el lehet olvasni a Bibliában, ennyi most elég a mondanivalómhoz).

   Azért kellett előbb Bibliát olvasnom, hogy ne lepődjek meg, amikor velem is megtörténnek ehhez hasonló isteni jelenések.

S miért gondolná bárki is, hogy ma nem történnek hasonló beavatások, isteni kinyilatkoztatások? Isten kevésbé szeretné vagy törődne ma az emberiséggel, mint két ezer évvel ezelőtt?

Szó sincs róla! Ma még több emberhez szól és még több angyalt küld a tanításunkra, csak másképp állunk hozzá és más szavakkal fogalmazunk. Ma az Ezékiel által leírt jelenséget UFO-nak neveznénk, földönkívüli járműnek, de mindenképpen természetfeletti dolognak. Az angyalokat pedig, földönkívüli lényeknek. Csak ennyi a különbség.

   (A Jézus küldetése című írásomban, levezettem a Betlehemi csillag és Gábriel arkangyal és más bibliai történetek értelmezését mai gondolkodásmóddal és tudományos magyarázattal. Érdemes elolvasni, a honlapomon ez is fent van a festménnyel együtt, amiben ezt megörökítettem.)

   Számomra érthetetlen, hogy a legvallásosabb emberek, akik kellene, hogy ismerjék a Bibliát, hiszen arra alapszik a katolikus vallás is, miért félnek és tiltakoznak amikor UFO élményekről esik szó bárhol. Egyetlen magyarázat, hogy felületesen ismerik a saját vallásuk tanításait, és a tudatlanságuk eredménye a félelem és elutasítás. Pedig, ha helyesen értelmeznék a világot és a teremtést, akkor nem lenne ez a káosz és szeretet nélküliség, ami látható ma a Földön. Ezért éreztem fontosnak leírni mindezt és elmondani saját élményeimet.

   Tehát, azon a téli estén teljesen éber állapotban, benső sugallat hatására (mert éppen takarítgattam), letettem kezemből a szemétlapátot és a nappalim ablakához siettem. Elképesztően szép látvány fogadott. A látóhatáron, hatalmas vörösen fény villanás közepén megjelent egy bolygónak gondolt narancsos vöröses színű gömb, ami nagyobb volt a Holdnál (éppen telihold volt), de kisebb, mint a Nap, amikor lenyugszik itt a mi vidékünkön. Közelebb volt a Földhöz, mint a Hold, de sokkal távolabb, mintsem ember által gyártott járműnek tekintettem volna. Olyan nagy sebességgel emelkedett az ég közepére, ami igazolta, hogy bolygó nem lehet, s ekkor észbe kaptam, hogy talán Isten válaszol arra a kérdésemre, hogy egyedül vagyunk, vagy léteznek más civilizációk is, akik hozzánk hasonlók?

Ekkor, hírtelen megállt a házunk fölött éppen e csodálatos fénygömb, s én bementem a két gyermekemért, akiket nemrég fektettem le, hogy megmutassam nekik is e csodát. Így együtt, pizsamában kimentünk az erkélyre, hogy jobban láthassuk e jelenséget, aminek a ragyogásához hasonlót még nem láttunk soha. de fénye mégsem világítja be a teret, csak ékszerként ragyog a sötétkék égbolton a teliholdat megszégyenítve. Bámultunk, bámultunk, s a 2 óra 45 percet, ami eltelt e közben, mi 5 percnek éltük meg. Nagyot csodálkoztam, mikor bevittem a gyerekeket, hogy meg ne fázzanak a mínusz húsz fokban (ez csak ekkor jutott eszembe), és rápillantottam az órára. Nem emlékeztünk semmi másra, csak egy szép fénysugárra még, amit kibocsájtott felénk, mielőtt elindult volna ugyanoda ahonnan felbukkant a látóhatáron. Ez is elég nagy hatást gyakorolt az életemre, és elkezdtem keresni, kutatni, hogy mi lehetett az, amit láttunk?

   Később jelentek meg magyarul a Hargitai Károly könyvek, amelyekből tudomást szereztem sok UFO és negyedik típusú találkozásról, de olyan gömb alakú járműről, amit mi is láttunk, csak évekkel később olvastam.

  Közben megtanultam meditálni, összebarátkoztam egy pszichológussal, akivel auditálva képes lettem felszínre hozni régi emlékeket, s megtanultam théta tudatállapotba csendesíteni magam. Így tudtam meg (mert eljött az ideje és Isten a Szent Lélek által eszembe juttatta – ahogy írja a Biblia is), hogy mi történt az emlékezetünkből kiesett 2 óra 45 perc alatt az UFO-t bámulva, hogy ki vagyok, honnan és miért jöttem éppen ebben a korban ide a Kárpát-medencébe, (részletesebben leírom a Világvége Világbéke c. könyvemben ezt is).

   Azóta teljes lelki békében és Isten-tudatosságban élem az életet és segítek felébredni minden csillagszülöttnek, mert minél többen ismerjük fel küldetésünket, annál több embernek tudunk tanítva és példánkkal utat mutatni a felemelkedéshez egy magasabb tudatszintre, mert ez az alapja egy szebb valóság megvalósításának.

   Ezért olvasom és továbbítom az UFO élményekről szóló cikkeket, könyveket, videókat, mert a csillagszülötteknek ez lehet a beavatási élményük, mint ezt Patricia Cori: A lélek kozmosza c. könyvében is elmagyarázza.

   Azt is sokszor elmeséltem, hogy a félelem gyökere az ismeretlen. Ezért kell terjeszteni az erről szóló tudást és főleg a saját tapasztalatokat ahol csak lehet.

   Fontos tudni azt is, hogy a vonzás törvénye alapján, mindenki csak azzal találkozhat, hiszen csak azt képes magához vonzani (hiszen teremtő lelkek vagyunk a gondolataink által, a hitünk és eszménk által), amilyen a saját rezgése, ezért nem kell senki attól tartson, hogy találkozni fog véletlenül olyan lényekkel, akikkel nem szeretne. Még a szürkék is csak azokat vitték magukkal, akik ebbe bele egyeztek szellemi szinten, sőt akik kíváncsiságból egyenesen megidézték, behívták őket az életükbe. Ami velünk történik, azt mi magunk teremtjük!  Aki legalább ennyit megért, az nincs mitől féljen. Aki pedig, mint én is, a Teremtő Atyában bízva és csakis hozzá fohászkodva szeretne információkat kapni magasabb rendű életről és civilizációkról, az már olyan szinten rezeg Istennel egységben, hogy csodálatos lényeket fog bevonzani. Én olyan entitásokkal teremtettem Isten kegyelméből kapcsolatot, akiknek a lényük nem anyag volt, hanem fény. A medúzákhoz tudnám hasonlítani, de csak annyiban, hogy olyan eggyé válva léteztek és úszkáltak fénylényként a fényben, mint a medúzák a vízben. Mozdulataikkal éneklő magas é, í hangokat szólaltattak meg, így kommunikáltak és én mégis értettem. A szellemi Énem lefordította nekem. Aki így megtapasztal más létformákat, az meggyőződésből beszél, s mint én is teszem, magamból kiindulva érdeklődöm mások élményei iránt.

Ma itt a Földön rengeteg csillagszülött tanít, gyógyít, mert különleges korban élünk. Ezeket az emberi testben leszületett lelkeket régen angyaloknak, isteneknek, prófétáknak, mestereknek hívták. Ma már bölcsebb az emberiség nagy része, s tudja, hogy ezek a lények testet öltött angyalok, vagy magasabb tudatossági szintről érkezett humanoidok, akik tanításukkal elősegítik a Föld felemelkedését és vele együtt az emberekét.

A Földét mindenképpen, az emberekét egyénenként a szabad akaratukhoz mérve. Tehát aki nem akar, vagy aki akarni akar, de nem tesz eleget érte, annak nem kötelező magasabb létformát választani, majd lesz lehetősége folytatni ezt az anyagi megnyilvánulási formát más bolygón újjászületve.

De aki készen áll és bizonyítja élete és gondolkodásmódjával, hogy isteni természetét felismerve, képes szeretetben létezni mindennel és mindenkivel, és teremteni tudását Isten további kibontakoztatására használni, annak most megvan a lehetősége erre.

Hála és köszönet érte a mindenható Teremtőnknek!

Áldás minden létezőre!

 

 

Akinek kérdése lenne hozzám, írjon, szívesen válaszolok:

gella@tvn.hu