JÉZUS KÜLDETÉSE - összefoglaló a hasonló című festményemhez

 
 
 
 

JÉZUS KÜLDETÉSE című festményemhez összegyűjtött érvelések

 

 Ebben a festményemben megpróbáltam összefoglalni mindazt, amit a Bibliából, a Nag Hammadi apokrif iratokból, a magyarok ősi vallásából és egy saját isteni kinyilatkoztatásom alapján megértettem Jézus küldetéséről. Isten segítségével, egy átszellemült tudatállapotban jelen lehettem és át is élhettem, hogy Jézus nem érzett semmilyen fájdalmat a kereszten, ekkor már kívülről figyelte az eseményeket és tartotta életben a testét, hogy beteljesítse küldetését, ami elsősorban az volt, hogy minden egyes ember szabad akaratából ismerje fel, hogy Ő Jézus, a Teremtő ATYA, a FÉNY megtestesülése. Életének értelme az volt, hogy minden ember felismerje önmagában is a FÉNY, a Teremtő jelenlétét! Csak így lesz teljes újra az EGYSÉG! Badiny Jós Ferenc Jézus életét kutatva egy olyan mesére talált, amiben Jézus a Fényből jött, a Fényből öltött testet, majd a testet öltött FÉNY, fénnyé vált és a Fénnyel távozott.”A magyarok mindig a Fény hordozóinak, a Fény fiainak tartották magukat, akik az őseink szerint, azért jöttek e Földre, hogy elhozzák a FÉNYT e világba.

Természetesen a testet öltésnek megvan a maga útja. Így azt is megérthetjük, hogy miért állítják sokan, hogy Jézus a Szíriuszról érkezett a Földre, hiszen nem lehet a legmagasabb rezgésszámról egyből ilyen alacsonyra váltani, mint amilyen az emberi test. Sok mester írt erről is, hogy a Földre magasabb dimenziókból a Lírán, aztán a Szíriuszon és a Vénuszon keresztül lehet csak megérkezni, emberi testet ölteni. Ezt Jézus is végig kellett járja, ha úgy döntött a Teremtő, hogy testet ölt. A Teremtő ATYA (Szent Szelem) anyagban való kibontakozása maga a Teremtő ANYA (Lélek) és a FIÚ a Szent Lélek kegyelméből testet öltött Jézus.

Az „Éli! Éli! Lama Sabaktani „ mondata Jézusnak a kereszten, mai tudásunkkal így helyes: Éli! Éli! Lama Sabag Ta-Nim, ami azt jelenti, hogy Isten! Isten! Emeld az örökkévalóság honába a megsebzettet!  Ezt is a követői miatt mondta elsősorban, mert tudta, hogy tanulmányozni fogják szavait és ezzel is megerősítette, hogy az élet örök és van örökkévalóság hona (mennyek országa)! E mellett ez lehetett egy „jel” az övéi számára, hogy most fog kilépni a testből.

Én nem szerettem volna újra keresztre feszíteni ŐT, ezért ezt a pillanatot festettem meg, amikor Ő már FÉNY- szikraként van jelen, aki már bárhol, bármikor, bármilyen alakban megjelenhet. Egy pici Tejutat is festettem e Fény-szikra köré, jelezve, hogy ez a küldetése Jézusnak nem csak a Föld, de az egész Tejút szellemi megtisztulását is szolgálja.

 

Mielőtt bárki megbotránkozna mindazon, amiket itt leírok, gondolkodjon el azon, hogy az ismereteit Jézusról és a Teremtőről szintén a Bibliából, más szentiratokból és legendákból, mesékből, mítoszokból szerezte. Én is. Csak egy kicsit jobban elmélyültem ezek tanulmányozásában és ezen felül kérdéseimmel a Fény Forráshoz, a Teremtőhöz fordultam, hiszen a próféták is emberek voltak, mint mi, akkor nekem is sikerülhet ugyanaz, ami nekik, nem kell közvetítő csak igaz szeretet és odaadás. Aki az élet minden megnyilvánulásában képes meglátni a Teremtőt és értékelni az ő műveit, az szánjon időt a megismerésére. Megéri, mert az eredmény az lesz, hogy felismeri saját isteni természetét, a benne lakozó Istent, akivel egységben teremtve minden álma teljesülhet. Én is így kaptam választ minden kérdésemre, ami foglalkoztatott és ez olyan öröm, amit azért kell megosztanom mindenkivel, hogy mindenki tudjon róla, hogy mire képes. Persze ezután is dönthet egy olyan élet mellett, amit csak a testi szenvedélyek töltenek be, hiszen szabadon választhat mindenki, de nem fog, mint ahogy a pillangó sem marad a gubójában, ha már megérett a repülésre.

Azt is megtudtuk a Jézus evangéliumból, amit a Nag Hammadi könyvtár őrzött meg az emberiségnek, hogy „Kaptok majd jeleket tőlem, amikor az idők megkövetelik. Küldök majd vigasztalókat is. Egyszerű fénylátókat, nem hatalmasokat. De maradjatok meg mindig a Fényben, mert amint majd erősödik a gonoszság hatalma a Földön, úgy majd az épített, gazdagsággal és pompával berendezett templomok is a sötétség házai lesznek. Nehéz az igazság útja, de ha a FÉNYT követitek, szemben álltok vele, akkor a sötét árnyék mögöttetek lesz.”

Tehát, a festményemben ki szeretném fejezni, mi volt Isten akarata az emberrel, milyen lehetőséget kínált fel újra a Teremtő Atyánk az embernek, amikor úgy látta, hogy eljött az ideje a felemeltetésnek. Képes volt testet ölteni és lépésről lépésre megmutatni az utat egy magasabb létformába, egy magasabb dimenzióba – ha úgy tetszik. Ez a megváltás jelentése. Ha ugyanúgy gondolkodunk, szeretünk és cselekszünk, mint ő, akkor megváltásban részesülünk. S mivel Isten bennünk van, s mi benne lakozunk, a tetteinkkel mi magunk fogjuk megváltani magunkat. Ilyen módon váltott meg minket, hogy bennünk él és mi benne élünk, s ez által képesek vagyunk arra, amire ő (de szabadságunkat is meghagyta)!

  

Azt, hogy napfogyatkozás volt, földrengés és villámlás, azt a Bibliából is tudjuk. Még az is kiderül a bibliaversekből, hogy Jézus a csillagokból érkezett, s az a csillagnak látszó kísérője egy fényhajó (olyan űrhajó, ami plazma állapotú, még nem anyag szerkezetű) lehetett. A mai tudásunkkal ez már könnyebben levezethető a ránk maradt szövegekből. Megpróbáltam összegyűjteni ezeket.

Károli Gáspár fordította Bibliából idézek:

Máté 11: 25. Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.

  26. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.

  27. Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.

 

 43. Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.

 

Máté evangéliuma 17:1. És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.

  2. És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.

  3. És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.

  4. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

  5. Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.

  6. És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.

  7. Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!

  8. Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.

  9. És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.

 

Én: melyik ember arca ragyog úgy, mint a Nap és ruhája maga a fényesség? Mitől ijedne meg még ma is sok ember jobban, mint egy anyahajótól? Hogy fejezte volna ki magát jobban az akkori ember egy fényhajót látva? Mihez hasonlíthatta? Fényes felhőhöz tudta csak, mert repülni tudó járműveket még nem láthatott. Az a szó, hogy beborította, nekem azt jelenti, hogy megváltoztatta az emberek aurájának rezgésszámát, hogy pillanatokra hallani, látni legyenek képesek (én is megéltem ehhez hasonlót, s tudom milyen) amint kijelenti nekik, hogy Jézus az Isten fia, hogy tanúskodni tudjanak róla.

 

Máté ev.26: 63. Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia?

  64. Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben.

 

Én: Tehát el fog jönni még az égnek felhőiben, fényhajókon.

 

Máté ev.28: 1. A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.

  2. És ímé nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.

  3. A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó.

  4. Az őrizők pedig tőle való féltökben megrettenének, és olyanokká lőnek, mint a holtak.

  5. Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.

  6. Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt.

 

Én: Az angyalok földi lények? Nem. Ma földönkívülieknek nevezzük őket, s mindazokat akik az égből érkeznek. Vagy tévedek?

 

Márk evangéliumából:

 1. A Jézus Krisztus, az Isten Fia evangyéliomának kezdete,

  2. Amint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti a te útadat előtted;

  3. Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az ő ösvényeit:

  4. Előáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bűnöknek bocsánatára.

  5. És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és megkeresztelkedének mindnyájan ő általa a Jordán vizében, bűneikről vallást tévén.

  6. János pedig teveszőrruhát és dereka körül bőrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala.

  7. És prédikála, mondván: Utánam jő, a ki erősebb nálam, a kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíjját megoldjam.

  8. Én vízzel kereszteltelek titeket, de ő Szent Lélekkel keresztel titeket.

  9. És lőn azokban a napokban, eljöve Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelteték János által a Jordánban.

  10. És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket megnyilatkozni, és a Lelket mint egy galambot ő reá leszállani;

  11. És szózat lőn az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.

  12. És a Lélek azonnal elragadá őt a pusztába.

  13. És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki.

 

Én: Ez Jézus megvilágosodási élménye, a beavatása, az isteni öntudatra való ébredése. Azért kellett neki is végig mennie ezeken a rituálékon és beavatásokon, hogy megértse az ember, hogy nincs kivétel, mindenkinek ez az egyetlen útja a megvilágosodáshoz, s egyedül ISTEN az, aki egy kinyilatkoztatással kijelentheti azt. Ez mindenkinél egyéni formát ölt, hogy az egyén biztosan megérthesse és örömét lelje benne. Ezután jön a 40 napos tanítás, tehát a „lélek” a szellemi énünk az, aki elvon minket minden külvilági hatástól és levizsgáztat hűségből, szeretetből. Itt is megemlíti az angyalokat is és Sátánt is. Ugye ők sem emberek, akkor kik?

 

22. És elálmélkodának az ő tanításán; mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.

 

Én: Tehát a bölcsessége meghaladta még a legokosabb földi ember tudását is.

 

 Márk ev.4: 37. Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.

  38. Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?

  39. És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.

  40. És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?

  41. És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?

 

Márk ev.5: 30. Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?

  38. És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.

  39. És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.

  40. És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.

  41. És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.

  42. És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.

  43. Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.

 

  Márk ev. 6: 37. Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?

  38. Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk.

  39. És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.

  40. Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.

  41. Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között.

  42. Evének azért mindnyájan, és megelégedének;

  43. És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.

  44. A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.

  45. És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja.

  46. Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni.

  47. És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon.

  48. És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.

  49. Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;

  50. Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.

  51. Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.

  52. Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.

  53. És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.

  54. De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt.

 

Én: Ebből kiderül, hogy alakváltó is volt, hiszen nem ismerték meg először. Láthatjuk e versekből, hogy csak azután kezdett el „csodákat” tenni, miután ISTENTŐL beavatást nyert és az angyalok a 40 napos kiképzésen megtanították őt is (mint anya a gyermekét járni, beszélni) mindenre, ami kell ahhoz, hogy küldetése sikerrel járhasson. Akkor még fontos volt, hogy felfigyeljenek valamiért rá, hogy ezáltal arra is odafigyeljenek, amiket mond és tanít.

 

Márk ev.9: 2. És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük;

  3. És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.

  4. És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.

  5. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

  6. De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.

  7. És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok.

  8. És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.

  9. Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad.

 

Én: Itt láthatjuk, hogy Márk is ugyanazokat írja le az útókornak, amit Máté, tehát ketten is igazolják Jézus elváltozásait.

 

Márk ev.15:33. Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilenc óráig.

 37. Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.

  38. És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.

 

Én: Akkor napfogyatkozás volt, azt állapították meg a mai tudósok és mivel az”angyalok” ezt előre tudták, mert több ismeretük volt e téren, azért tervezték pont erre a napra a keresztre feszítést. Fontos volt, hogy nagyon nagy hatást gyakoroljanak az emberekre, s nemcsak a hívőkre, hanem mindenkire.

 

  39. Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

 

Én: Ezt a pillanatot én úgy éltem meg meditációmban, hogy beleláttam mindenki lelkébe és éreztem, hogy mindenki magába szállva arra gondol, hogy „ez az ember tényleg ISTEN FIA”! Bánatukba, még az életüket is adták volna Istennek, és sírva letérdeltek, leborultak a földre és „egy emberként” esedeztek kegyelemért. Ennek az egységnek a megteremtése volt Isten célja, és hogy őszinte szívből forduljon az ember önmagába, a benne élő Isten fénye felé, hogy felismerje isteni természetét.

 

Még idézek minden evangéliumból néhány verset, hogy jobban megerősítsem mindazt, amit eddig írtam és azt is, hogy Jézus a magyar (a Pártus birodalomban, a magyarok ősei) nép közé született, tudta, hogy a mag nép (a Fény fiai, a tudás őrzői, a mágusok népe) a legmegfelelőbb a felébredése sikeréhez. Akkor ez a nép ott élt, ahol a mai zsidóknak is nevezett nép, de Jézus sokszor vitázott velük és kihangsúlyozta, hogy ő nem zsidó.

 

Lukács ev.2: 8. Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.

  9. És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.

  10. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:

  11. Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

  12. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.

  13. És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:

  14. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

  15. És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.

  16. Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.

  17. És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.

  18. És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.

  19. Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.

  20. A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.

  21. És mikor betölt a nyolc nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.

 

  52. Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.

 

   Lukács ev.21: 25. És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,

  26. Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.

  27. És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel.

 

(ÉN: Ezt ma földönkívüli anyahajóknak neveznénk, és Jézust egy földönkívüli lénynek -nem?)

 

 Lukács ev.24:15. És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

  16. De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.

  17. Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?

  18. Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?

  19. És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:

  20. És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.

  21. Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

  22. Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;

  23. És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.

  24. És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.

  25. És ő monda nékik: Óh, balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!

  26. Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?

  27. És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.

  28. Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.

  29. De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.

  30. És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.

  31. És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.

  32. És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?

  33. És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.

  34. Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!

  35. És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.

  36. És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!

  37. Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.

  38. És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?

  39. Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!

  40. És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.

  41. Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?

  42. Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,

  43. Melyeket elvőn, és előttök evék.

  44. És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.

  45. Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.

  46. És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:

  47. És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.

  48. Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.

  49. És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.

  50. Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.

  51. És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.

 

(ÉN: természetesen egy fényhajóra, arra bizonyos betlehemi csillagra, ami a 3 királyoknak is mutatta az utat)

 

János evangélium 1:1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

  2. Ez kezdetben az Istennél vala.

  3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

  4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;

  5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.

  6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.

  7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.

  8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.

  9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.

  10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.

  11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.

  12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;

  13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.

  14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

  15. János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál.

  16. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.

 

  51. Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.

  52. És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára.

 

(Én: ezt ma minek neveznénk? Az angyalok földi lények? Hogy tud, minek a segítségével fel meg leszállni egy lény?)

                                               

  János ev.3: 26. És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kiről te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.

  27. Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki.

  28. Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy ő előtte küldettem el.

  29. A kinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.

  30. Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.

  31. A ki felülről jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földről való, földi az és földieket szól; a ki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél.

 

Én: Ez már egy igazi önvallomás arról, hogy ő egy földönkívüli lény!

 

 János ev.3: 32. És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be.

  33. A ki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.

  34. Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.

  35. Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent.

János ev. 4: 19. Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.

  20. A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.

  21. Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.

  22. Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.

  23. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.

  24. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.

  25. Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.

  26. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.

 

 (ÉN: ez egy példa arra, hogy néha fel kell vállaljuk  és meg kell mondjuk kik vagyunk, mert azzal segítünk a legtöbbet mások megvilágosodásában)

 

       János ev.6: 14. Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra.

  15. Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.

  16. Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,

  17. És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.

  18. És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.

  19. Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.

  20. Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!

  21. Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.

 

 38. Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.

  39. Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon.

  40. Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon.

  41. Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá.

  42. És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?

  43. Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!

  44. Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

  45. Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.

  46. Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát.

  47. Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.

  48. Én vagyok az életnek kenyere.

  49. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.

  50. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.

  51. Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.

 52. Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mi módon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?

  53. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.

  54. A ki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.

  55. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.

  56. A ki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.

  57. A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.

  58. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.

  59. Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.

  60. Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?

  61. Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?

  62. Hát, ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!

  63. A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.

 

Én: íme a bizonyíték egyben arra is, hogy Jézus nem zsidó, ez nem zsidó tanítás és szer volt.

 

János ev.7: 15. És csodálkozának a zsidók, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!

  16. Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem.

  17. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?

  18. A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.

  19. Nem Mózes adta-é néktek a törvényt? és senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni?

 

 

János ev. 8:12. Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.

  13. Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.

 

Én: Ez is egy példa arra, hogy Jézus kimondja, sőt érvelni is szokott, hogy ő megvilágosodott.

 

  14. Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek.

  15. Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.

  16. De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.

  17. A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.

  18. Én vagyok, aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem.

  19. Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.

 

 28. Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.

  29. És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.

  30. A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne.

  31. Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;

  32. És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.

  33. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?

  34. Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.

  35. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké.

  36. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.

  37. Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.

  38. Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok.

  39. Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.

  40. Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.

  41. Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.

  42. Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.

  43. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.

  44. Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.

  45. Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.

  46. Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?

  47. A ki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók.

  48. Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned?

  49. Felele Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem.

  50. Pedig én nem keresem az én dicsőségemet: van aki keresi és megítéli.

  51. Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.

  52. Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké.

  53. Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat?

  54. Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,

  55. És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom.

  56. Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.

  57. Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?

  58. Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.

  59. Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.

 

(ÉN: kell ennél több bizonyíték, hogy Jézus nem volt zsidó? S ez az utolsó versike nem elgondolkodtató? Mit jelent, hogy Jézus elrejtőzködék? Láthatatlanná tudott válni, azt jelenti ! Melyik ember volt erre képes? Tehát Jézus testet öltött "angyal", magasabb rendű lény, mai szóhasználattal földönkívüli lény.)

 

János ev.13: 33. Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.

  34. Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.

  35. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.

  36. Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.

 

János ev. 14:18. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.

  19. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.

  20. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.

  21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.

Én: Ez a vers érteti meg velünk, hogy amikor bebizonyítottuk a tetteinkkel, az életmódunkkal, hogy feltétel nélküli szeretetben élünk mindenkivel, akkor Ő maga jelzi nekünk ezt egy isteni kinyilatkoztatásban, hiszen azt mondja, hogy „kijelentem magamat annak”. Másik fordításban azt olvastam, hogy”megmutatom magam annak”. Ezt nevezik megvilágosodási élménynek. Amíg egy embernek nem volt része ilyen beavatásban, amit egyenesen Isten Fiától kap meg, addig nem mondhatja, hogy ő megvilágosodott. Aki viszont, részesült ebben a csodálatos kinyilatkoztatásban, az nem tud nem beszélni róla, hiszen mi tud a legnagyobb erőt adni a szellemi út nehézségeinek legyőzésében, mint egy saját élmény, valami olyan csodának a megtapasztalásáról, amiről annak előtte csak a szent iratokból olvashatott. Jézus is ezt tette sok alkalommal.

  22. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?

  23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.

  24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.

  25. Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek valék.

  26. Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.

 

Én: Tehát, ha valaki részesül ilyen isteni beavatásban, akkor megnyílik előtte a tudás végtelen forrása. Mai szavakkal kifejezve: kapcsolata lesz saját Önvalójával – ami a TUDAT, a Világóceán egy cseppje, a FÉNY egy sugara, az Isteni EGY része, s ezen keresztül magával Istennel, a Mindenható TUDATTAL!

 

 

János ev.17:

  1. Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged;

  2. A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.

  3. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.

  4. Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.

  5. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a mellyel bírtam te nálad a világ léte előtt.

  6. Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.

  7. Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál:

  8. Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.

  9. Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.

  10. És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök.

  11. És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!

  12. Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.

  13. Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.

  14. Én a te igédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.

  15. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.

  16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.

  17. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.

  18. A miképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;

  19. És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.

  20. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;

  21. Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.

  22. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképpen mi egy vagyunk:

  23. Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.

  24. Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.

  25. Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;

  26. És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek.

 János ev.19: 23. A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött.

  24. Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék.

Én: még ma sem tudunk ilyen köntöst készíteni, ami varrástalan lenne, felülről mindvégig szövött, hogy még a vitézeket is elvarázsolta tökéletessége és szépsége. Honnan szerezte Jézus ezt a köntöst? Szerintem az anyahajóról, ahova éjszakánként felment a hegyre!

  

János ev.20:

  1. A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.

  2. Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.

  3. Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.

  4. Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;

  5. És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.

  6. Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.

  7. És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.

  8. Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.

  9. Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.

  10. Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.

  11. Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;

  12. És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.

  13. És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.

  14. És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.

  15. Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? Kit keresel? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.

  16. Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!

  17. Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.

  18. Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.

  19. Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!

  20. És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.

  21. Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.

  22. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:

  23. A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.

  24. Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus.

  25. Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem.

  26. És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!

  27. Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.

  28. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!

  29. Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.

  30. Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben;

  31. Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.

 

Én: Itt le is van írva, hogy ez volt Jézus küldetése.(Ezt a visszajelzést kaptam amikor rákérdeztem meditációm után arra, hogy helyesen értelmeztem amiket láthattam?)

 

  János Evangyélioma 21. rész

 

  1. Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen:

  2. Együtt valának Simon Péter, és Tamás, a kit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az ő tanítványai közül.

  3. Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. - Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit.

  4. Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott.

  5. Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen!

  6. Ő pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt.

  7. Szóla azért az a tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe.

  8. A többi tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonszszák vala a hálót a halakkal.

  9. Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér.

  10. Monda nékik Jézus: Hozzatok a halakból, a melyeket most fogtatok.

  11. Felszálla Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, a mely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a háló.

  12. Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják vala, hogy az Úr ő.

  13. Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nékik, és hasonlóképen a halat is.

  14. Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból.

  15. Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!

  16. Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat!

  17. Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!

  18. Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, a hova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, a hová nem akarod.

  19. Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem!

  20. Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! Ki az, aki elárul téged?

  21. Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig, mint lészen?

  22. Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!

  23. Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá?

  24. Ez az a tanítvány, a ki bizonyságot tesz ezekről, és a ki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz.

  25. De van sok egyéb is, a miket Jézus cselekedett vala, a melyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, a melyeket írnának.”

 

 

 

Én: Ezzel nemcsak azt bizonyítja Jézus, hogy ő egy magasabb rendű dimenzióból képes volt inkarnálódni emberi testbe a Földre, hanem azt is, hogy bármilyen alakot képes ölteni bármikor, ha ez által tanítani és hatni tud az emberekre, a lelkük megmentése érdekében. Én hiszem és Istenben meggyőződésem, hogy miden korban megjelent és testet is öltött újra meg újra, hogy minél több embert megmentsen. S mint tanított, mindenki képes mindarra, amire ő, sőt még többre is, ha eléri a megvilágosodást, ha megérti a teremtés lényegét, hogy Fény a Forrás és mi mindannyian annak a kiáradásai vagyunk és így is él!

 

Háromszor kaptam válaszként e bibliaverseket Istentől, amikor rákérdeztem arra, hogy meddig kell még e világ nehézségeit elviselnünk:

 Péter II. leveléhez nyitottam ki a Bibliámat 3:9. "Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson."

 

Adjon ez mindenkinek erőt és bölcsességet, Isten áldásával!